ilkablog header

Bloginfo
ilka
csak csodálkozom, semmi több
Blogajánló
Linkek
Ugrált egy darabig a mosatlan tányérok, villák, kanalak között, majd valaki megengedte a forró vizet. Bemenekült egy zsíros tányér alá, onnan figyelte a forró zuhatagot, és reménykedett, hogy megússza, és valaki el is fogja zárni a csapot. A forró víz csak folyt, az ételmaradékok eldugták a lefolyót, és megnőtt a vízszint. A béka úszni kényszerült a forró vízben, a zöld teste kezdett kifehéredni pont úgy, mint amikor a hús kezd főni. Valaki végre elzárta...

tovább >>
Nem vagyok jó. Csak egy rossz, dohos íz vagyok az ötórai teában. Most leszokom. Kosztolányi: "Úgy félek, hogy ezt a homályos, ódon,  vén bánatot egy éjjel elveszítem,  és véle együtt életem s a szívem," Elvonási tüneteim vannak.  

tovább >>
Elindulok. Az útkereszteződésig bátran lépkedek, nem érdekel, ki jön velem szembe, ki jön utánam. Csendes ez az utca, csak egy németjuhász ugat meg mindig, a többi kutya csak éppen szemmel tart, ember alig. A lámpánál vagyok, ez már egy ütőér, itt nyomul már a kisváros, csúcsidőben nyolc, tíz autó is várakozik a zöldre. Észak-dél irányban egy országút vágja ketté a várost, most is nagy a forgalom, alig múlt délután három óra. Átmegyek az úttesten, egy...

tovább >>
Ha kibújsz egy kisvárosból és bebújsz egy nagyobba, ahol sok éven keresztül éltél, és közben időzónát is váltasz, sőt a téli-nyári időszámítás csapdájába is belecsöppensz, eszedbe jut az idő értelmetlensége, hogy mennyire nem számít az óramutatónak az ide-oda tologatása. Az ember által kitalált szerkezet létjogosultságát bizonygató mennyiség, az idő, mégis fontosnak tűnik. Időben és térben is ott vannak a szükségszerű változások,...

tovább >>
Már erősen az arcomba mart a decemberi hideg, és én még mindig nem tudtam, hogy melyik a Bocskai utca. Bercsényi, Bem, Széchenyi, Bocskai, utcanevek most mind, egy kisváros utcái, de számomra nincs lényeges különbség közöttük. Tíz éve élek ebben a kisvárosban, sőt nem is lakom távol ezektől az utcáktól, de hát úgy látszik, nem megy nekem az utcanevek megjegyzése. Üzenet érkezett, hogy egy vásárlási utalványt kaptam a munkahelyemről, és kolléganőmnél,...

tovább >>
1 mustár, 2 kiló cukor, 2 kiló liszt, 1 doboz tejföl. Következő vásárló. Egy üveg soproni kékfrankos, 2 halkonzerv, fél kiló kenyér. Következő vásárló. Mindegyiket kézbe veszi, odatartja, csipog, arrébb teszi. Ha nem csipog, akkor a szemüvegét középen a mutatóujjával fennebb löki, és más dőlésszögben próbálja, amíg sikerül, és ha ez sem válik be, akkor pötyörészik a számbillentyűzeten. Nem mosolyog, komoly, figyel, pénzt vesz el, aprót...

tovább >>
A tollam végét rágtam a fényes októberi napsütésben a tóparton, szívtam, hívtam a fényt, jöjjön bátran, itt vagyok, nyaldosson körbe, kényeztessen, fényezze meg a gondolataimat, töltse fel a telepeimet, amikor hozzám szólt. Kinéztem egy követ a vízparton, ami nem is kő volt, inkább valami építkezési törmelék, de tökéletes ülőhelynek tűnt egy kis elmélkedésre. Naplóm éhesen várta már a napi adagját, a gondolat már készen volt, mint a vasárnapi...

tovább >>
Torokfájással ébredtem fel ma reggel. Elnyűttnek, szétesettnek, fáradtnak éreztem magam, a torokkaparászás lehet, hogy reakció a tegnapi mérgemre. Nem volt időm sajnáltatni magam, meg kellett mozdulni, mert elfelejtettem a tegnap egy-két dolgot megvásárolni. A reggeli kötelező kávé után mertem csak tükörbe nézni, de a látvánnyal nem voltam elégedett. Pedig, ha kimegyek az utcára, akkor, muszáj összeszednem magam, a sápadt arc, a karikás szemek nem árulkodhatnak...

tovább >>
Hát már hogyne lennék kíváncsi debicsekre, ha már a fényképét is mutogatni akarja nekem. Legelesettebb óráimban se kívánom magam vigasztalni Mister debicsek netre tűzdelt képeivel, különösen, hogy rendesen megkéri az árát. Az ímélcímemtől kezdve a bugyi és melltartó méretemig, az OB plus, mini és normál méretig mindenre kíváncsi. Hát kedves debicsek, mi ennyire nem leszünk puszipajtások, fő az óvatosság, influenzafrászos időket élünk, az 1 méter...

tovább >>
Rövidtávú célok, egészen rövidek, csak a következő óráról szólnak, csupán ennyit kell definiálni, semmit többet. Kettő lépés balra, kettő jobbra, nem lassabban, hanem inkább gyorsabban, meggondoltan, mert a hibákat nehéz javítani. Egy nap, egy péntek, az órák szépen rakodtak egymásra, mindegyik elkezdődött, majd véget is ért, újabb másodpercek születtek, újabb és újabb tartalommal, más szereplőkkel, és félő, hogy éjfélre összedől, mint a...

tovább >>
1 | 2 | 3 | 4 |
 
Friss kommentek
pacsok-kohari:):):)2010. 03. 12 18:04
asse tom ki vok:)  (Béka a mosogatóban)
pacsok2010. 03. 12 18:03
a könyvszálkába igyekszem mosmá visszatérni:) nemsokára - sokadszorra - befejezem a gyűrűk urát  (Béka a mosogatóban)
Lanszelo2010. 03. 12 12:41
A béka hűvössége, és a forró érzelmek, a lét kissé meseszerű, kissé síkos, undort keltő analógiája jól illik egy olyan világhoz, ahol a szabadságot csupán az álom hozza meg. Már egy ideje sejteni vélem, hogy sokkal inkább eredetiség van, abban lelünk szabadságérzésre, nem pedig a determinisztikus empíriában, és a kreált fogalom, tudni illik a természet is téved, aztán felülír, korrigál, csaj társadalmi létben változik önsúllyá, hogy alapja legyen a büntetésnek. A forróvíz életérzés, nem pedig teleologikus okság, azt mi csináljuk, hogy versenyezni tudjunk Kafkával.  (Béka a mosogatóban)
Keresés