2010. 03. 11 18:34 |
ilka
Ugrált egy darabig a mosatlan tányérok, villák, kanalak között, majd valaki megengedte a forró vizet. Bemenekült egy zsíros tányér alá, onnan figyelte a forró zuhatagot, reménykedett, hogy megússza, és valaki el is fogja zárni a csapot. A forró víz csak folyt, az ételmaradékok eldugták a lefolyót, és megnőtt a vízszint. A béka úszni kényszerült a forró vízben, a zöld teste...
tovább >>
Címkék:
2009. 11. 10 22:40 |
ilka
Torokfájással ébredtem fel ma reggel. Elnyűttnek, szétesettnek, fáradtnak éreztem magam, a torokkaparászás lehet, hogy reakció a tegnapi mérgemre. Nem volt időm sajnáltatni magam, meg kellett mozdulni, mert elfelejtettem a tegnap egy-két dolgot megvásárolni. A reggeli kötelező kávé után mertem csak tükörbe nézni, de a látvánnyal nem voltam elégedett. Pedig, ha kimegyek az utcára, akkor, muszáj összeszednem magam, a sápadt arc, a karikás szemek nem árulkodhatnak...
tovább >>
Címkék:
2009. 06. 30 06:29 |
ilka
Mivel mond többet vagy kevesebbet egy kortárs japán írónő egy európainál, ezzel a gondolattal vettem a kezembe Itojama Akiko ez évben magyar fordításban is megjelent könyvét. Kíváncsi voltam, hogy képes lesz-e kommunikálni velem onnan a Távol-Keletről, megértem-e nőies filozófiáit, egyáltalán találok-e valamilyen közös vonást kettőnk között.
Az öt elbeszélésben összekacsintottam egy néhányszor Itojamaval, nem éreztem a nagy földrajzi távolságot, nem...
tovább >>
2009. 05. 26 22:56 |
ilka
Reménykedek, hogy Urbi nem fog neheztelni rám, hogy most szakértelem nélkül fogok az építészetben kontárkodni. De erről nem bírok hallgatni, teljesen elvarázsolódtam, legfennebb kijavít vagy kioktat, ha tévedek.
Ez a csodálatos mesebeli házikó Walesben, a természet kellős közepén található. Nemmindennapi otthont varázsolt magának és családjának Simon Dale. Ez a remekmű a tulajdonos és apósa kétkezi munkájának az eredménye
Simon Dale 3 hónap alatt...
tovább >>
2009. 05. 05 21:53 |
ilka
Levegőt orron be, felszívni a mellkasba, tartani ott egy kicsit, majd kifújni. Megismétlem egy párszor, végre friss levegőn vagyok, kacsintok egyet a napba, és a mára már megszelídült széllel kísértetem magam.
Nem, nem, ne menjünk még haza, hallom, ahogy a fülembe súg a szellő, a hosszú kardigánom alját elkapja és mutatja az utat a park felé.
Tanítványaimat is elcsábította a kis szellő és a napocska, ők sem sietnek haza, itt-ott ácsorognak, sütkéreznek,...
tovább >>
2009. 04. 18 22:45 |
ilka
Megértem egy történetre. Megértem arra, hogy szívvel, lélekkel és ésszel feldolgozzak egy filmet, majd utána a könyvet. A sorrend az így alakult, véletlenül. Abe Kóbó A homok asszonya, ott szorult évekig a könyvespolcomon, de a többszöri költözködéseimet nem élte túl, számos társával együtt odaveszett. A könyv a látókörömből kikerülve nem is izgathatott, de a kereskedelmben kapható 2007-ben megjelent DVD, annál inkább.
A film és a regény...
tovább >>
Címkék:
2009. 04. 08 22:34 |
ilka
- Felosonhatok hozzád, úgy titokban, annyira titokban, hogy még mi se tudjunk róla? Nem szólok egy szót sem, és te is hallgatsz, nem beszélgetünk, a falaknak is füle van, a pók is hallgatózik, a porcicák a sarokban minden mozdulatunkat figyelik, óvatosnak kell lennünk. Pszt! Ne szólalj meg. Nem kell mondj semmit, csak az ajtót hadd nyitva.
Ülj le a fotelba, és ott várj. Mikor belépek az ajtón, ne köszönj, ne állj fel, ne mozdulj.
A játék most kezdődik.
tovább >>
2009. 04. 05 21:08 |
ilka
A második vurstlira is rácsodálkoztam, amit háromszáz méteren belül láttam, ebben a kívülálló szemével nézve kellemesnek mondott kisvárosban. Az első a nagyobb gyerekeknek való, akár felnőtt is felülhetne valamelyik szédületet kiváltó szerkezetre. Az össznépi szórakozóhelyek hangulatából maradtak itt a lovak, zebrák, kisvonatok, körhinták, amely most már a lakótelep ifjabb nemzedékét vonzza. Vonzza-e egyáltalán? Kell-e ez nekünk még?
Megnéztem, egész...
tovább >>
2009. 04. 03 22:36 |
ilka
- Bassza meg - vágtam oda a telefont úgy a földhöz, hogy a macskám is behúzott farokkal nyüszített az ajtónál, hogy engedjem ki. Nem kell, nincs szükségem mobilra, minek is idegesítsem magam vele.
A rossz dolgok továbbításának az eszköze. Ma nem lehet, nem érek rá. A kávézásról le kell mondanunk. Majd egyszer. Ráér. Nem akarlak látni. Vagy a másik rossz változat, hogy nem jön még üzenet sem.
Hát kell ez nekem?
Nem! Teljes lesz az élet nélküle, és...
tovább >>